Különös karrierváltók 12. rész – Hogyan válhat egy jogászból social media manager? – Szabó Orsi, Zsolya története

A karrierváltások nem csak arról szólnak, hogy egy másik foglalkozást, tevékenységet szeretnénk űzni. A személyiség szeretne fejlődni. Teljességre törekszik. Kiegyensúlyozottabban […]


2018. március 17., szombat

A karrierváltások nem csak arról szólnak, hogy egy másik foglalkozást, tevékenységet szeretnénk űzni. A személyiség szeretne fejlődni. Teljességre törekszik. Kiegyensúlyozottabban szeretne élni. Önmaga szeretne lenni.

2012-ben ismerkedtem meg Orsival, egy francia cukrász tanfolyamon, amikor még jogászként dolgozott. Óriásit változott az évek során. Ma, amikor a social media manager Orsiról beszélek, aki jelentős utat tett meg fizikailag és lelkileg is, teljesen más embert látok, mint akkor, amikor együtt kevergettük a francia mousse-okat. Nem csak a foglalkozása változott meg, hanem a személyisége is.

Fogadjátok szeretettel, izgalmas, kalandos, tanulságos és sikeres váltásának a történetét.

profile small

  1. Mi az eredeti szakmád, foglalkozásod?

Eredetileg jogász vagyok, bár van idegenforgalmi és cukrász OKJ-s végzettségem is. Jelenleg pedig egy közgazdász posztgraduális képzést végzek.

  1. Milyen szakmai életút áll mögötted, mit csináltál, hol dolgoztál, hány évig, stb?

2014-ig jogászként dolgoztam, versenyszférában is, de főként állami intézményekben. Bár a jog volt a vezérfonal, mindig úgy alakult, hogy rövid időn belül egy felsővezető mellett kötöttem ki, ahol már inkább a kommunikáció és a stratégiaalkotás dominált.

Úgy jellemezném a korábbi munkáimat, hogy jogról magyarra és viszont fordítottam.

  1. Most pontosan mivel foglalkozol?

Talán úgy tűnhet, hogy nagy a váltás, de mégsem: jelenleg szabadúszó szövegíró és social media manager vagyok. Leginkább tartalomgyártással foglalkozom és különböző vállalkozások közösségi média felületeit kezelem.

  1. Honnan jött neked a váltás gondolata és az új foglalkozásod ötlete?

2014-ben felvettem egy hátizsákot és világgá mentem. A közel egy éves vándorlásom során rengeteg érdekes és inspiráló emberrel ismerkedtem meg, így tágult ki számomra a világ. Mindig is éreztem, de ekkor kristályosodott ki bennem igazán, hogy nem telhet el egy élet úgy, hogy egy íróasztal mögött ülök egy irodában, fix munkaidőben, papír alapú aktákat tologatva.

Kell a szabadság! Sokáig keresgéltem és gondolkoztam, hogy magyar jogászként mégis mi lehet az, amivel bárhonnan dolgozhatok. Mihez is értek én (ami nem országhatárhoz és egy adott jogrendszerhez kötött)? A választ az élet hozta: az utazásomról blogot kezdtem írni, előadásokat tartottam, valamint létrehoztam egy vízumtanácsadó céget is.

Az utazásom során, a világ legszelesebb fővárosában, Wellingtonban döntöttem el, hogy az üzleti világ felé fordulok.

  1. Miből érezted azt, az előző munkahelyeden vagy foglalkozásodban, hogy nem vagy jó helyen? Vombi kollázs2

Én nagyon szerettem az előző munkahelyemet – ez alatt a világgá menetel előttit értem -, de mint írtam, haladni kellett az idővel. Amikor hazajöttem egy világvezető tanácsadó cégnél kezdtem el dolgozni közszféra szakértőként. Imádtam! Olyan világ nyílt meg előttem, ami teljesen magával ragadott, miközben folyamatosan őrölt a tudat, hogy túlkoros (33 évesen a huszonévesek közt) vagyok és egyáltalán nem közgazdász.

Időközben viszont várandós lettem. A multis pörgésről olyan nehezen sikerült lejönnöm, hogy egy héttel még a szülés előtt bent voltam és a kisfiam két hónapos kora körül már azt lestem, mit csinálhatnék.

Innen jött az írás és a marketing.

  1. Mennyi ideig tartott a váltás és az átmenet?

A kezdeti lépésekhez volt egy ’mentorom’, egy olyan világjáró, aki fantasztikus és sikeres saját brandet húzott fel. Neki segítettem eleinte, cserébe a tudásért. Közben sorra jöttek a megkeresések, amik főként cikkírásra és lektorálásra vonatkoztak.

Magam sem értem, hogy történt, de egyszer csak azt vettem észre – kb. egy év elteltével -, hogy kialakult ügyfélköröm van és már napi 6-8 órát foglalkozom ezzel. Fontos pont volt ezt tudatosítani, hiszen az addigi ’csupán hobbi’, amelyet leginkább éjszaka végeztem – mivel napközben ugye Zsigmonddal voltam -, keresőtevékenységgé nőtte ki magát.

  1. Milyen anyagi vonzatai voltak a váltásnak?

Talán a vállalkozói és szabadúszó létben ez a legnehezebb: hiába várod, hogy elsején megérkezzen a teljes fizetésed, nem fog. A megrendelők hol fizetnek, hol nem: teljesen a saját bőrödön tapasztalod meg, mennyit ér a munkád és hogy miként tudod minimalizálni az esetleges kockázatot.

Konkrét költségvonzata minimális: főként a tudásomat és az időmet adom. Természetesen az egyéni vállalkozói létnek is van költsége és ami a legnagyobb dilemma, hogy napközben milyen módon oldjam meg a kisfiam felügyeletét – nagyszülői segítség nélkül. Budapesten egy bébiszitter, vagy bármilyen magánintézmény elég húzós áron van ugye.

A fő kérdés tehát az, hogy továbbra is éjjel dolgozzak, vagy megéri gondoskodni Zsigmond napközbeni felügyeletéről.

  1. Mi volt számodra a legnehezebb az átállásban?

A rendszeresség hiánya visel meg. Bármennyire is igénylem a szabadságot, azért megnyugtató, ha vannak nagy és állandó ügyfelek, így tudok kalkulálni. Idővel, energiával és pénzzel is. Emellett én nagyon szeretek emberek között lenni, talán a magányos írásban ez hiányzik legjobban. Hogy egy csapat részese legyek és közösen alkossunk valami nagyszerűt!

  1. Mi motivált, hogy ezt végig csináld, és ne add fel?

Néha még ma sem értem, miként lehet, hogy a hobbim egyben a munkám is. Gyakran gondolom, hogy talán ezt mindenki meg tudná csinálni, mi ebben a pláne, de szerencsére az ügyfelek elégedettsége és az általam támogatott vállalkozások sikere azt bizonyítja, van hozzáadott értékem.

  1. Ki vagy mi segített neked a megvalósításban?

Leginkább a barátok – akik egy része tanított, másik fele pedig az ügyfélköröm részét képezi -, a családom és persze Zsigmond. Nem egy ’leteszem a sarokba és ott marad’ kisgyerek, de megtanultunk együtt élni azzal, hogy Anya dolgozik, és ha kell, napokra távol van (utóbbi a folyamatban lévő MBA képzésből és az utazós munkákból adódik).

  1. Milyen változást hozott a személyiségedben és az életedben ez a karrier váltás?

Azt gondolom, hogy az éles vonalat az üzleti tanácsadói és a korábbi, közszférás létezésem között kell meghúzni. A nehézkes, lassú és főként politikának kiszolgáltatott minisztériumi állások után felüdülés volt látni, hogy a boldogulásom leginkább magamnak köszönhetem.

Bár eléggé pörgős, proaktív karakternek gondolom magam, a rugalmasság és a gyorsaság elengedhetetlen a versenyszférában. Muszáj azonnal reagálni és mindig a legmagasabb színvonalon. Ez a mókuskerék baromi gyorsan be tud szippantani, de én szeretem azt hinni, hogy minden ilyen jellegű tapasztalás elősegíti a karrierem és a magánéletem is.

12.Mit tanácsolnál azoknak, akik nem érzik jól magukat ott, ahol vannak, szeretnének váltani, de vannak félelmeik?

Sosem értettem azokat, akik megragadtak egy munkahelyen és szidták azt éveken keresztül. Én mindig szerettem a munkahelyeimet, vagy a pozícióimat. Ha úgy éreztem, hogy váltani kell, akkor léptem. Bennem mindig az volt, hogy ezek csak munkahelyek..találni másikat. Az álmok viszont nem véletlenül jönnek. Próbálkozni kell, ha jó irányba tartunk, úgyis megkapjuk a szükséges támogatást minden irányból.

Ma pedig már annyi irányból lehet segítséget szerezni: szakmai csoportok, egy jó coach, vagy épp egy jó online tanfolyam elképesztő távlatokat nyithat.

Zsolyakicsi13. Mit tervezel a jövőre, el tudod magad képzelni életed végéig ezen a területen?

Ismerve az előéletemet, nem ragadok le egy területen, inkább úgy gondolom, hogy megpróbálom majd okosan és optimálisan kombinálni a már elsajátított tudást. Szeretnék majd ismét profi csapat részese lenni, közben a lehető legnagyobb függetlenséget megőrizni. És amíg a kommunikáció és az írás része a munkámnak, addig én örülni fogok.

14. Mi a legnagyobb tanulság, amit levontál a személyes történetedből?

Valószínűleg, ha egyetlen területen mélyültem volna el és hosszú évekig csiszoltam volna az ottani tudásom, anyagilag már előbb tartanék. Én ún. jolly joker karakter vagyok: könnyen igazodom a feladatokhoz és hamar felveszem a fordulatszámot. Ráadásul merek váltani 35 fölött is. Lehet, hogy ez anyagilag nem a legkifizetődőbb, de a munkáim és a szerelemprojektjeim valóban boldoggá tesznek. És ettől érzem hitelesnek azt, amit csinálok.

A nagy történetek mindig azzal kezdődnek, hogy a hős elindul, útra kel. Elméletben, az íróasztal mögül nehéz nagy változásokat véghez vinni, az életben is és a karrierben is. Ki kell mozdítani magunkat, el kell kezdeni az utazást és követni a jeleket, megélni a helyzeteket és levonni a tanulságokat. Lehet, hogy nem elsőre és nem 1 hét alatt sikerül megtalálnunk azt a foglalkozást, amire vágytunk. Viszont ha kitartóan és nyitott szemmel és lélekkel járjuk az utunkat, akkor észre fogjuk venni a kínálkozó lehetőséget.

Ha új hivatásra, nagy változásra, karrierváltásra vágysz, akkor tégy egy lépést érte. Akár kicsit, akár nagyot, cselekedj.

Ha nem megy egyedül, akkor pedig fordulj szakértőhöz.

További hasonló történeteket találsz a blogom korábbi postjaiban.

Ha napi karrier inspirációt vagy jó tanácsokat keresel, akkor kövesd a fbook oldalamat!