Különös karrierváltók – 10. rész – Lajos, akinek gyerekkori álmának beteljesedése hozta el a flow élményt a karrierjében

A 90-es évek kezdte óta a szülők nagy szorgalommal terelgetik gyermekeiket az egyetemi vagy főiskola képzés, diploma megszerzés és egy […]


2017. szeptember 24., vasárnap

A 90-es évek kezdte óta a szülők nagy szorgalommal terelgetik gyermekeiket az egyetemi vagy főiskola képzés, diploma megszerzés és egy biztos, jól fizető irodai munka felé. Olyan jól csinálják, hogy sokáig még a gyerek is elhiszi, hogy ez az “igaz út”, hiszen ki ne szeretne szép ruhában járni, kellemes környezetben dolgozni és megkapni hónap végén a versenyképes fizetést. Aztán telnek múlnak az évek, amikor már megvan az első lakás és kocsi, vagy a sokadik céges autó, akkor valami hiányérzete kezd támadni sok embernek. Először nem érti ő maga sem, hiszen megvan mindene látszólag, csak belül, az érzés nem teljes, az öröm hiányzik. Van aki elkezdi keresni az okokat és tesz lépéseket önmaga megértése és egy boldogabb élet felé, ahol a munka örömet okoz és nem teherként van jelen. Illetve olyan eset is van bőven, hogy a bizonytalanságtól való félelem teljesen elrettenti az embert és marad a keserű, de biztos munkahely mellett.

Lajos a bátrak közé tartozik, aki önként döntött a változtatás mellett, nyitott volt, meghallotta a belső hangját, figyelt az érzéseire és nem törődött a fejcsóváló, a döntését őröltségnek tartó rokonokkal, ismerősökkel. Otthagyta a céges autót, középvezetői pozíciót, versenyképes fizetést, felült a kamionra és nyakába vette Európát. Jutalma egy olyan boldog állapot lett, amiben régóta nem volt már része egyik jó nevű munkahelyén sem és ma már a hobbija a munkája, amiben nem fárad el, van jövőképe, jól keres és elégedett. Kell ennél több?

Hogy milyen lépéseken keresztül vezetett el ide az útja, azt megtudhatjátok az interjúból.


 

 

  1. Mi az eredeti szakmád, foglalkozásod?  – Közgazdász vagyok, ezen belül pénzügyi végzettségem van.

 

  1. Milyen szakmai életút áll mögötted, mit csináltál, hol dolgoztál, hány évig, stb? Brókerként kezdtem a pályafutásomat, ezt 4 évig csináltam. Ezt követően egy multinacionális gyógyszergyárnál voltam treasurer majd treasury vezető, majd amikor a treasury funkciót az anyacég magához vette, akkor beszerzési vezető lettem. Ebben a funkcióban voltam lokális és regionális szinten egyaránt.

 

  1. Most pontosan mivel foglalkozol? Kamionsofőr vagyok egy német cégnél Stuttgart mellett.

 

  1. Honnan jött neked a váltás gondolata és az új foglalkozásod ötlete? A kamionsofőr állás gyermekkori vágyam volt, és csak azért nem lettem azonnal kamionsofőr mert a szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy egyetemre menjek és legyen egy diplomám. Kezdő diplomásként magával ragadott a brókervilág, megszerettem, majd ugyanilyen lelkesedéssel csináltam a vállalati pénzügyeket, pontosabban a treasuryt a TEVA-nál. A beszerzési terület már egyfajta kényszerpálya volt, az első jele annak, hogy valami mással kell foglalkoznom ha továbbra is motivált akarok maradni. Először azt hittem, hogy majd egy új cég meghozza a változást, de mivel hasonló dologgal foglalkoztam (beszerzés) hamar be kellett lássam, hogy a cégváltás nem hozta meg a várva várt motivációt, lelkesedést.

 

 

  1. Miből érezted azt, az előző munkahelyeden vagy foglalkozásodban, hogy nem vagy jó helyen? Nem találtam semmiben sem kihívást, rendkívül kiszámíthatóvá váltak a mindennapjaim, tudtam, mikor mit kell csinálni és azt hogyan kell elvégezni és mi lesz az eredménye. Nehézség egyáltalán nem volt benne, szakmai fejlődés meg pláne ill. amit lehetett azt elértem. Elvégeztem egy amerikai MBA-t aminek vezetői szinten sok hasznát vettem, de új fejlődési lehetőséget nem láttam. Ugyanolyan volt szinte minden nap: emailek, meetingek, felszínes és mondvacsinált vállalati célok és teljesítmény-értékelés … a nap apró, ismétlődő összetevői, amelyek jellemzőek egy multinacionális vállalatra de mindez valódi tartalom nélkül, sokszor felesleges köröket futva, kevés kézzelfogható eredménnyel. A treasury területen még nem éreztem ezt, ott nagy felelősséggel nagy eredményeket értem el, de a beszerzési területen már nagyon éreztem, hogy magas fizetésért konkrétan semmi olyan értéket nem teremtek, ami azt igazolná.

 

  1. Mennyi ideig tartott a váltás és az átmenet? Viszonylag sokáig és nem volt tudatos, lépésről lépésre alakult a hónapok során. Először mindenképp azt akartam, hogy továbbra is közgazdászként, minimum középvezetői szinten, magas fizetésért dolgozva folytassam a karrieremet. Ez hiba volt. Az érdekes az volt, hogy szinte mindenhova felvettek, ahova pályáztam, ilyen téren nem voltak kudarcaim. Ennek ellenére mindenhonnan eljöttem és új helyet kerestem, de továbbra is középvezetői, jól fizetett állásokra pályáztam, de 3 hónapnál tovább sehol nem voltam. Sehol nem találtam kihívást, motivációt. A cégautó és a magas fizetés nem boldogított. Egy idő után elfogytak a lehetőségek a próbálkozásra és pár hónapig nem csináltam semmit. Mivel mindig is érdekelt a kamionozás hobbi szinten, így minden szükséges papírom megvolt korábbról ahhoz, hogy felvegyenek kamionosnak. Igaz, kezdőként. Gondoltam kipróbálom. De nem ment. Az igazi kamionozás sokkal nehezebb és keményebb mint az kívülről látszik. Pláne, ha valakinek nincs rutinja. Mondom, ez nem nekem való és gyorsan elkezdtem újra állást keresni. Egyszerűen fogalmazva hamar feladtam. Kaptam is egy senior pénzügyes pozíciót – viszonylag hamar-, újra treasury-t és gondoltam, hogy majd megbecsülöm a tiszta irodai környezetet meg a nagy fizetést, hiszen láttam, hogy milyen kamionosként dolgozni. 1 napig voltam annál a cégnél a senior pénzügyi vezetői pozícióban és másnap felmondtam. Ekkor tudatosodott bennem, hogy én nem találok már a korábbi szakmámban kihívást és ha nekem azt a munkát kell végeznem egy irodában, akkor én abba beleőrülök. Úgy léptem ki, hogy sokan felelőtlennek tartottak a környezetemben, hogy hogy tehet egy családfenntartó ilyet a mai világban, hogy egy vezetői állást maga hagy ott, amikor alig lehet állást találni. Újra kamionra ültem, de ekkor már avval a tudattal, hogy irodába vissza soha többé, ha megtehetem. És ekkor elkezdtek jönni a sikerélmények: rutinos járműkezelés, sikeres tolatási manőverek szűk helyekre, sikeres fuvarteljesítések, jó hangulat a kollégákkal, utazás, kaland, élmények és egyszer csak azt vettem észre, hogy nem dolgozok, hanem várom a következő napot, hogy újra mehessek, kapjam a feladatot és csinálhassam. Az első felmondásomtól kezdve az az időszak, amíg rájöttem, hogy mit akarok csinálni az 2 év volt.

 

  1. Milyen anyagi vonzatai voltak a váltásnak? Én diplomás, azon belül is egy versenyképes szféra jól fizető középvezetői munkaköréből váltottam gyakorlatilag szakmunkás munkakörbe, így természetesen eleinte visszalépés volt számomra anyagi értelemben a váltás, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kamionosokból ma mindenütt hiány van, így Magyarországon is jól lehet vele keresni. Mivel korábban cégautóm volt, így autót vennem kellett, a fizetésem pedig a korábbi fizetésemnek mintegy 75%-a lett. Viszont azt is tudtam, hogy evvel a szakmával bárhol a világon boldogulok mivel nyelveket is beszélek, akár Kanadában is, nemcsak Európában, így ha vállalom, hogy külföldön dolgozok, akkor korábbi fizetésemnél még többet is kereshetek. Ezért is döntöttem úgy, hogy miután rutint szereztem, külföldön folytatom tovább.

 

  1. Mi volt számodra a legnehezebb az átállásban? Teljesen kezdőként belevágni valami teljesen újba viszonylag idősen és elhinni, hogy ebben is sikereket érhetek el, izgalmas, motiváló és érdekes is lehet és még meg is fizetik. Mivel eleinte nem jöttek a sikerek és nem is ment, először feladtam, majd újra nekirugaszkodtam. Másodszorra már ment. Nem szabad feladni.

 

  1. Mi motivált, hogy ezt végig csináld, és ne add fel? Az motivált, hogy mindenképp olyat akartam csinálni, amit szeretek, amiért várom a holnapot de a világért sem olyat amibe belefásulok, amit érdektelenül végzek kizárólag azért mert jól fizető diplomás állásom van.

 

  1. Ki vagy mi segített neked a megvalósításban? A magyar szállítmányozó cég főnökének, ahol kezdtem, köszönhetem, hogy kezdőként ugyanazokat a jó feltételeket, fizetést megkaptam, amit rutinos kamionosok. Nem mindenhova vesznek fel kezdőket, de én jó céghez kerültem. Ez a cég adott másodszor is lehetőséget, hogy kamionozzak, miután náluk már egyszer felmondtam, amikor feladtam az első próbálkozásom után. Ezért duplán hálás vagyok ennek a cégnek.

 

 

  1. Milyen változást hozott a személyiségedben és az életedben ez a karrier váltás? Nőtt az önbizalmam, magabiztosabb lettem és ma már nem hiszem azt, hogy csak a nagy szakmai karrier az anyagi biztonság kulcsa és mindenképpen azon a területen kell boldogulnia az embernek, amihez ért, amiben több éves tapasztalata van. Azt is megtanultam, hogy a pozíció nem boldogít, ha nem szeretem azt, amit csinálok. Ma konkrétan semmilyen pozícióm nincs, egy vagyok a sok ezer kamionos közül, de jól érzem magam. Soha ilyen motivált nem voltam, mint most. Még a közgazdász pályafutásom elején sem, igaz akkor is alapvetően az anyagiak motiváltak. Ma az, hogy szeressem, amit csinálok. Közhely, hogy csináld azt, amit szeretsz és akkor nem kell dolgoznod. Nálam ez bejött. A másik közhely szintén, hogy anyagilag is akkor lehetsz sikeres, ha olyat csinálsz, amit szeretsz. Persze itt is vannak kivételek. Szeretheti valaki nagyon a szakmáját de lehet, hogy ma az a szakma kevésbé piacképes. A kamionsofőrök ha beszélnek nyelveket akkor ma nagyon jó lehetőségeket találnak.

 

  1. Kik voltak a támogatóid, akikre számíthattál végig? A nagyon szűk családi köröm. Mások inkább elkeseredve nézték, hogy feladom a végzettségemnek megfelelő szakmámat és úgymond ciki lett nekik, hogy kamionos lettem. Meg is szűnt velük a kapcsolataim, de lettek újak. Engem is meglepett, hogy nem vagyok egyedül. Volt mérnök, informatikus, bankár kamionos ismerőseim vannak, akik évek óta Angliában, Írországban vagy Németországban dolgoznak.

 

  1. Mit tanácsolnál azoknak, akik nem érzik jól magukat ott, ahol vannak, szeretnének váltani, de vannak félelmeik? Ha már csak a félelmeik vannak, de szeretnének váltani és megvan, hogy mivel akarnak foglalkozni, akkor nem szabad halogatni. A félelem pedig kimondottan jó. Bennem a mai napig van drukk, amikor kamionozok. Kockázatos, nagy a felelősség stb. Korábbi munkakörömben minimális volt bennem a félelem, az adrenalin, a bizonytalanság. Nem is éreztem jól magam. Én ma azt mondom, hogy túl sokáig voltam olyan munkakörben, amiben nem igazán voltam boldog, viszont jól megfizették és a család szempontjából nagyon kényelmes is volt. Ha korábban hozom meg ezt a döntést, akkor már Ausztráliában vagy Kanadában kamionoznék, most ekkora váltásban nem gondolkodok már, Európában is sok lehetőség van.

 

  1. Mit tervezel a jövőre, el tudod magad képzelni életed végéig ezen a területen? Ha megtehetem majd, én nyugdíjasként is kamionozni fogok. Változatos ez a munka és a szakma technikai értelemben most van úgy a csúcsán, hogy az emberi tényezőt is figyelembe veszi. Mit értek ez alatt? Csúcstechnikával szerelt kényelmes autókkal lehet dolgozni, de szükség van a sofőrre. Ennél fejlettebb technika már csak az lesz, ha önjáró kamionok lesznek, de akkor már nem kell majd sofőr, de ez még a messzi jövő. Egyszóval szerintem most a legjobb kamionozni.

 

 

  1. Mi a legnagyobb tanulság, amit levontál a személyes történetedből? A szintén klasszikus közhely – a pénz nem boldogít – kicsit módosított változata számomra a tanulság: a kényszerből, eredmény és érdeklődés nélkül végzett feladatért kapott pénz nem boldogít. Ha a hobbidért viszont megfizetnek, az valami fantasztikus!

Vannak pozitív példák, akiknek sikerült olyan pályára váltani, ahol boldogok. Ha te is erre vágysz és ehhez coachot keresel, aki támogathat, akkor itt találsz magadnak.