Különös karrierváltók 8. rész – Szabolcs András a Funky Pho vietnámi étterem megálmodója

Kicsit beindult a nyálelválasztásom, mire elkészítettem az interjút, mert közben végig a kedvenc vietnámi éttermemre, a Funky Phoe-re és a […]


2017. július 7., péntek

Kicsit beindult a nyálelválasztásom, mire elkészítettem az interjút, mert közben végig a kedvenc vietnámi éttermemre, a Funky Phoe-re és a pho levesükre gondoltam. Nem csak azért választottam egyik történetemnek az övéket, mert nagy-nagy, óriás rajongójuk vagyok és mindig boldogan jövök el tőlük, hanem azért is, mert András, aki az egyik tulajdonos, egy igazi KÜLÖNÖS KARRIERVÁLTÓ. Ő ugyanis egy olyan munkát cserélt le, amit nem sokan tudnának otthagyni. Külföldön dolgozott, IT audit területen, ami egy ritka és kiemelten jól fizetett állás. A vágy viszont dolgozott benne, hogy alkosson, adjon és örömet szerezzen az embereknek. Ez azóta sem lankad benne, bennük és most már a második éttermük nyitását tervezgetik. Olvassátok a történetet, ami reális, néhol túlságosan is az, a vállalkozás menedzselésének kihívásairól és szépségeiről.


 

–  Hány év munkaviszony után váltottál pontosan?

Olyan 13 év után, ami alatt információbiztonsággal, pénzügyi és IT audittal foglalkoztam. Magyar könyvvizsgáló cégeknél, a KPMG-nél és a Deloitte-nál dolgoztam, majd Amerikában a Coca Cola-nál. Aztán amikor hazajöttünk, közösen csináltunk az egyik ismerősömmel egy céget marketing területen és azután jött a Funky Pho https://www.facebook.com/funkypho étterem megnyitása.

13103430_1008977222512452_863710868348837134_n

-Akkor te már az étterem nyitása előtt kipróbáltad a vállalkozói létet?

Igen, én már előtte 4 évet töltöttem el a munka világában, mint vállalkozó.

-Hogyan jött neked a vállalkozás gondolata, nagyon jó nevű, stabil cégeknél dolgoztál egy jól prosperáló területen, ami az IT?

Volt bennem egy késztetés, hogy ne alkalmazott legyek, hanem próbáljak létrehozni valamit, ami miattam működik, ahol alkothatok valamit. Ha ez nem lett volna, akkor én jól el lettem volna az alkalmazotti létben szerintem életem végéig. Itthon én már azért sem akartam alkalmazottként dolgozni, mert közelébe sem kerültem volna annak a szintnek, amiben részem volt Amerikában. Ezért, amikor hazajöttünk én eldöntöttem, hogy vállalkozni akarok.

-Milyen gondolatok foglalkoztattak, mielőtt az önálló, saját utat választottad?

Fontos leszögezni, hogy nekem a saját út az nem egy kényszerhelyzetből adódott. Nekem egy tökéletes állásom volt a Coca Colánál méghozzá a válság előtti időszakban. Én expat csomaggal dolgoztam kint, az amerikai szintnek megfelelővel, ami még kinti viszonylatban is jónak számított. Lehet, hogy ezen felbátorodva gondoltam úgy, hogy ha ezt sikerült kint elérnem, akkor miért ne lehetnék sikeres itthon abban, amibe belefogok.

-Mivel foglalkozol pontosan most?

Én és a feleségem, ketten vagyunk a tulajdonosai a Funky Pho – Street Art Food étteremnek, ami a Mozsár utcában található. Ő felelős az ételekért és azon a téren nagyjából elértük, amit lehetett. Megkaptunk minden díjat, amit meg lehet kapni. Szeretnek minket itt Magyarországon. Olyan nevek mondtak pozitív véleményt rólunk, mint Hamvas Zoltán, a Magyar Bocuse d’Or Akadémia Elnöke vagy Széll Tamás, hogy miénk a legjobb leves a városban. A szakmai elismertség az megvan. Az üzleti részt viszem én, amiben nem állunk ott, mint amit én elsőre kitűztem célul, mert ez egy elég nehéz kenyérkereseti lehetőség, ahol jó minőségű ételt állítasz elő, az alkalmazottakkal jól bánsz, kifizetsz rendesen minden beszállítót és még marad is valami a végén. Most már 4 éve csináljuk és kezdjük megtanulni, hogy hogyan is működik ez az egész. Viszont nagyon sok tanulópénzt fizettünk eddig.

19399337_1372484132828424_4052298287062916134_n

-Felmerült esetleg benned bármikor is a vállalkozói életformád alatt a kérdés, hogy nem kellene –e visszamenned egy vállalathoz dolgozni?

Sokszor felmerült bennem, nem tagadom. De azért nem léptem még eddig, mert még mindig úgy gondolom, hogy ezt lehet még jól, jobban csinálni. Igaz, hogy ehhez szinte fanatikusnak kell lenni, nagyfokú elhivatottság kell hozzá, hogy higgy a sikerben és az vigyen tovább. Ez viszont elengedhetetlen akkor, ha vállalkozol, e nélkül nem megy az egész. Az instant sikerben én nem hiszek, igaz van olyan, de ritka. Én azt tapasztalom, hogy minden sikerért meg kell dolgozni. Főleg ha egy teljesen új iparágba fogsz bele, meg kell tanulni, hogyan működnek azon belül a dolgok. Itt is emberekkel foglalkozom, mint előtte, de itt pl. teljesen másképp kell ezt kezelni.

-Mi az, ami miatt ennyi területet kipróbáltál eddig, mint az IT, marketing és gasztrobiznisz?

Az étterem gondolata már 2008-ban megvolt a fejünkben, amikor hazaköltöztünk, csak óvatosan álltunk hozzá, megpróbáltunk alaposan felkészülni a nyitásra. Én előtte szerettem volna kipróbálni, megismerni a hazai vállalkozói környezetet és utána belevágni az étterembe.

Addig csak alkalmazottként dolgoztam, ami teljesen más létforma. Ott meg van adva, hogy miket kell teljesíteni ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a munkakörében. Ez viszonylag egyszerűbb dolog, mert tudod, hogy mihez kell tartanod magadat az elvárások mentén. Vállalkozóként ez teljesen másképpen alakul, senki nem mondja meg neked reggel, amikor felkeltél, hogy mit csinálj, neked kell kitalálnod és a hazai vállalkozó környezet nem egyszerű. Itt neked kell magadtól rájönni, hogy mi vezethet el a sikeredig.

-Mi volt a legnehezebb a váltásod során?

Igazából leginkább a hozzáállásomon kellett változtatni. Más szemüvegen keresztül kell nézni a világot, itt tényleg nem lehet várni arra, hogy maguktól megoldódnak problémák. Nem vagyok az a halogató típus, de azért vannak olyan témák, amikkel nem szívesen foglalkozik az ember, mert unalmas vagy konfrontációval jár. Ha az ember vállalkozó, akkor ezeket nem lehet kikerülni, mert rossz vége lesz. Konkrét példa a könyvelés része. Volt egy könyvelőnk, akiben én megbíztam, de rá kellett jönnöm, hogy váltanunk kell, mert nem végezte úgy a feladatait, ahogy kellett volna és ennek súlyos következményei lettek, ami akár romba is dönthette volna a vállalkozást. Úgyhogy nagyon oda kell figyelni a részletekre.

-Mi a legfőbb személyiség változás nálad, amit a váltás hozott?

Igen, ez jó kérdés, ezen gondolkodtam már én is, korábban. Nehéz megfogalmazni, de talán talpraesettebb lettem. Ebben benne van az önérvényesítési képesség is és az is, hogy az ember ne fogadjon el feltétlenül mindent, amit mások mondanak. Mondok egy példát, a konyháknál nagyon fontos a hő elszívás, hogy azt hogyan oldod meg. Jártak nálunk szakemberek, de mégis arra jöttem rá, hogy nem lehet megbízni senkiben, nekem kellett utána kutatnom és rájönnöm, hogy hogyan működik ennek a fizikája. Fel kell vállalni olyan ügyeket is, amik kívül esnek az ember komfort zónáján, de meg lehet oldani ezeket is.

 

13631512_1049975595079281_7109072992976015371_n

Kik voltak a támogatóid és voltak-e, akik óvva intettek az étterem nyitástól?

Persze, sok ellenző volt, rajtam és a feleségemen kívül senki nem értette az elején, hogy mi miért adjuk fel a biztost és kezdünk bele ebben. Vannak olyan ismerőseim, akik ezt nem lennének képesek csinálni. Nem a képességeikkel van baj, csak egyszerűen hiányzik a vágy belőlük, ami tudná őket hajtani.

Mik a jelei annak, hogy vállalkozói vágyak ébrednek az emberben?

Elsősorban az, hogy bátorságot és elhivatottságot érezzen magában arra, hogy tegyen egy ugrást a semmiben, a sötétben. Egy ideig kényelmetlenül fogja magát érezni, sok beruházást kell tenni és lesz kiszolgáltatottság érzete is.

 

-Neked hogyan sikerült ebbe beleszokni?

Most már jól, mondhatom, de az elején volt periódus, amikor lelkileg és fizikailag is voltak nehéz pillanatok. Amikor az első gyerekünk 1 éves lett, akkor nyitottuk az éttermet, ami kemény periódus volt. Sokat voltam fizikailag is itt, sokat álltam a pultban, ami megterhelő volt, mert egész életemben ülő munkát végeztem. Ráadásul az étterem business az elég összetett, amit kívülállóként nehéz elképzelni, bele kell folyni, hogy megértsd. Szerencsémre az éttermet szeretik az emberek, nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk és az árbevétel is növekszik folyamatosan a nyitás óta.

-Jó döntésnek tartod azt, hogy anno belevágtál a Funky Pho-be?

80-90%-osan tudom azt mondani, hogy igen, de azért még nem 100%. Ami miatt elégedett vagyok a helyzetemmel az az, hogy értelmes dolgot csinálok és tudom, hogy jó úton járunk. Jót csinálunk, jót adunk az embereknek, amiről meg vagyunk győződve, hogy az szolgálja az egészségüket.

-Mik a terveitek a jövőre nézve?

Most úgy tűnik, hogy ez a Mozsár utcai étterem sínen van, jól összeszedtük, aztán gondolkodunk azon, hogy hogyan tovább a gasztronómia terén. Egy másik étterem nyitásán gondolkodunk, mert úgy érezzük, hogy jól megtanultuk az alapokat.

13533100_1045571725519668_559048023017651893_n

-Mit tanácsolnál azoknak, akik éppen most gondolkodnak a váltáson?

Legfőképpen azt, hogy gondolják át reálisan, (ami nagyon nehéz persze) a lehetőségeiket. Mondjuk ez attól is függ, hogy az eredeti szakmájuktól mennyire messze szeretnének kerülni. Én például szabadúszó tanácsadóként elég jól meg tudnék élni itthon Magyarországon a saját szakmámban.

Aki viszont teljesen mást szeretne csinálni és nagy volumenű váltásra készül, az nagyon gondolja meg, mert sokat veszíthet. Nemcsak azt a kiesett jövedelmet, amit nem keres meg az első 1-2 évben, amíg az új beindításával foglalkozik, hanem ott van az is, hogy ha kiesik a szakmai vérkeringésből, akkor nehezebben tud visszakerülni, ha úgy alakul. Ezért mondjuk én is 1-2 projekten dolgozok most is tanácsadóként információ biztonság területén. Az nem rossz taktika, ha az ember nem éget fel mindent maga mögött.

 

Miért pont gasztronómiai vonalon vállalkozol, más opcióid is lettek volna, ahol kevesebben próbálkoznak?

A feleségem rábeszélt. Ez az ő ötlete volt eredetileg. Ő újságíróként étteremkritikával foglalkozott és több területen dolgozott a vendéglátásban is, hogy komplex rálátása legyen, hogy pontosan hogy zajlik ez a nagyoknál és a kicsiknél is.

Nekem ebben az tetszett meg, hogy csinálni egy új éttermet az olyan, mintha festenél egy képet vagy zenét szereznél, alkotsz valami újat, amivel meg tudod mutatni a világnak, hogy te mit gondolsz arról az adott témáról. Az önkifejezés egyik eszköze.


 

Én a Funky Phoe-vel azt szeretném megmutatni, hogy egy vietnámi étterem tud profi lenni és egyben laza is. Erőlködés mentes, de mégis jól működő és barátságos. Aki ide bejön, az boldogabban menjen ki, nekünk ez volt a célunk. Egy jó étel elfogyasztása instant jó élményt tud adni az embereknek.


 

Voltak olyan esetek, hogy többször üzletről beszélgettünk az étel társaságában és itt a kis asztalnál egy teljesen más szintre lehetett eljutni az üzleti beszélgetésben, mint máshol, mondjuk egy tárgyaló asztalnál. Még azokkal is, akikkel már évek óta ismerjük egymást. Az ételen keresztül adunk egy darabot abból, amit mi gondolunk a világról.

 

13567410_1045570862186421_6293686251703864325_n

-Amikor elkezdted az egyetemet, akkor egy kicsit is gondoltál arra, hogy valaha ilyen irányt vehet a karriered?

Nem. Én nem voltam tudatos anno egyáltalán, csak sodródtam az árral. A 90-es évek végén az informatika az jól ment, akkor gondoltam foglalkozzunk azzal. Ennyire volt tudatos a választásom. Sok mindenben, gyakorlatilag bármiben meg lehet találni a szépséget, ha az ember akarja.

-Szerinted miért vágynak az emberek arra, hogy a munkájukban alkothassanak?

Szerintem ez mindenkiben benne van, mint vágy csak van, aki elnyomja. Illetve a jelenlegi berendezkedés inkább annak kedvez, hogy a kitaposott úton járjon az ember, mert úgy talán könnyebb az anyagi biztonságot megteremteni. Ami nem is baj, mert nem mindenki képes arra, hogy kockázatot vállaljon. Nekem például magas a kockázatvállalási szintem. Amikor nem étteremmel foglalkoztam akkor is így volt, sok extrém helyre utaztam, ahová mások nem annyira kívánkoztak.

-Volt-e segítőd a váltás során vagy spirituális támogatód?

Nem. Nem volt senki. Most van egy baráti társaság, akiktől kapok ilyen jellegű támogatást. Elég mély barátság fűz össze bennünket. De a feleségemen kívül nem volt mentorom vagy támogatóm. Mondjuk, így utólag lehet, hogy jó lett volna.

-Mit üzennél azoknak, akik a gasztronómia területére szeretnének váltani?

Mit mondhatnék, hogy ne legyek túl realista és ne szegjem kedvét senkinek? Szerintem 10-ből 7 étterem csődbe megy az első 2 évben. Ez nem véletlen. Ez egy komplex business, nagyon sok vetülete van, ahol döntést kell hozni és keményen kell dolgozni, hogy megtanuljon mindent az ember. Persze ha van rá anyagi háttér, akkor igénybe lehet venni tanácsadókat, akiknek az a feladata, hogy profi helyet tervezzenek meg, de ehhez jelentős anyagi tőke kell.

Azt mondanám, hogy játszanak biztonsági játékot, ne tegyenek fel mindent erre, mert az akkora lelki terhet okozhat, amit nehéz elviselni. Legyen B és C opció is. Ne égessenek fel mindent maguk mögött, hanem legyen visszatérési lehetőség oda, ahonnan elindultak és ahol biztonságosan érzik magukat szakmailag a karrierükben. Csináljanak heti 1-2 napban olyan projekteket, ami a régi szakmájukhoz köti őket, amivel pénzt tudnak keresni és frissen tudják tartani a szakmai tudásukat.

A másik tanács, hogy ha csinálnak egy üzleti tervet a vállalkozásukhoz, akkor a költségeket szorozzák meg kettővel. Ha még úgy is működik a dolog papíron, akkor csinálja. Készítsen inkább realista vagy mondjuk pesszimista pénzügyi tervet. Kell egy nagy adag szerencse az egészhez. Illetve van a vendéglátásnak egy olyan része, amit senki nem tud megfejteni, hogy mitől szeretnek az emberek egyik vagy másik helyre járni.

Sokszor az alkotás iránti vágy sokkal erősebb, mint az anyagi gyarapodás vagy más szempontok előtérbe helyezése. Ez az, ami hajt előre és addig nem hagy pihenést, amíg meg nem születik a produktum, amire az alkotója büszke.

Mindegy hogy milyen iparágban lesz valaki vállalkozó, start-up, gasztronómia, szolgáltatás, mindenki megdolgozik a sikerért, nem pillanatok alatt hull le az ölünkbe égi mannaként.

Aki részletesebben szeretné elolvasni András történetét, az vegye meg a Funky Pho könyvet http://funkypho.hu/fanki-foo-a-konyv/.

Aki pedig szeretné alaposan átgondolni a váltását, vagy sok félelmet táplál magában és szeretné ezeket leküzdeni, netalán tán fogalma sincs róla merre induljon el, csak annyit tud, hogy ez, amit most csinál, az nem neki való, az keressen meg.